mistick utca

First topic message reminder :

utca

Kiléptem az utcára és sétáltam Bonnie háza felé amikor rossz érzésem támadt, hogy valaki követ, meg fordultam senkit sem láttam, aztán megint sétáltam de ezúttal mindig gyorsabbra vettem a tempót amikor hirtelen valaki lefog hátulról és az utolsó dolog az volt, hogy szőke hajtincsek lógnak elém és elvesztem az eszméletem .

Klaus elküldött, hogy raboljak el egy úgynevezett Elenát. Alaposan leírta, hogy hogy néz ki, én pedig könnyedén kiszaglásztam, hogy hol is tartózkodik.
A lány épp a Mystic Grillből sietett kifelé,a kinézete pedig tökéletesen egyezett a Klaus által leírt személlyel. Észrevétlenül surrantam a háta mögé, lefogtam, majd leütöttem. Próbáltam minél gyorsabban és észrevétlenebbül távozni a helyszínről a lánnyal együtt. Ez szerencsére sikerült is, senki nem vett észre semmit... A lányt egy sötét utcába vittem, ledobtam a földre, majd megvártam míg felébred. Unaloműzésként a hajammal próbáltam játszani, de Elena hirtelen felkelt.
- Elena, ugye? – kérdeztem úgy, mintha nem tudnám – Várj... ne is válaszolj, úgyis tudom, hogy ki vagy. – nevettem fel flegmán.

- Mit akarsz tőlem ?
- Ki vagy te? kérdeztem vélve és a fejemet fogtam mert iszonyúan fájt, és hasogatott. Próbáltam félni de visszaestem a földre szinte eszméletlenül csak hangokat hallottam
- Megint mit akar tőlem Klaus ?

Elena félénken kérdezte tőlem, hogy mit akarok tőle, hogy ki vagyok én és, hogy mit arar tőle már megint Klaus...
- Hogy mit akarok tőled? – néztem rá ilyesztően, hogy mégjobban megrémítsem – Csak egy kis vért... vagy valamennyivel többet, és többet. – folytattam vigyorogva.
- Szerintem nagyon is jól tudod, hogy ki vagyok én. – vontam vállat titokzatosan.
- Ahogyan az imént is említettem, minél több vért. – biccentettem a fejemmel jobbra-balra.
Gyorsan kirántottam a zsebemből egy sziringát, de még mielőtt vért vettem volna tőle, megszólaltam:
- Remélem eszed ágában sincs a kis vámpírbarátaidat hívni, mert a fogaim tettre készek és igen élesek... Na meg mindig van nálam egy-két tartalék karó. – mosolyogtam a lányra.
E szavak után megmarkoltam a sziringát, beleszúrtam Elena csuklójába, majd elkezdtem vért venni tőle.
- Remélem nem nagyon fáj... – suttogtam gonoszkodóan.

Csak hallgattam gyengéden amit mond neked, de de nem tudtam rá reagálni már csak a testemből kiáramló vért éreztem ami még jobban legyengített, gondolkoztam azon hogy felhívom Caroline-t, Bonnie-t , vagy Damon-t hogy segítsen, de nem tudtam a kezemet felemeltem a zsebemhez , de a vérveszteség egyre jobban legyengített, és életlenül feküdtem a földön miközben leveszik a vérem. Eszméletemet elvesztve az agyamban képek halma forgott le és végig gondoltam az életem , a Stefannal való szerelemes perceimet, a barátaimmal töltött kellemes perceket, azt a vágyamat amit nem tudom melyik férfi érdemelné, és azt amin keresztül mentem az elmúlt más fél évben . A sok szenvedést félre téve gondoltam, nem hagyhatom, hogy ilyen hamar vége legyen az életemnek , ha elveszi e szőke nő az összes véremet. Erőt vettem magamon , kinyitottam a szemem és éreztem a kezem mellet egy ágat, lassan megmarkoltam, minden erőmet összeszedve nem figyeltem a nőre , azonnal egy lendülettel a hasába szúrtam , mellé egyszer megcsavarva. Lassan , nehezen, de egyszerre gyorsan pattantam fel és próbáltam elfutni, de közben néhányszor elestem.

Elena szervezete már épp az ájulást tervezte, de egy röpke pillanat alatt a lány kinyitotta a szemét, felpattant, megkarózott és menekülni próbált. Mivel a hibridekre nem káros a karó, enyhe mozdulattal megragadtam a karót és kihúztam a hasamból. Még mielőtt megszólaltam volna, utána mentem, nem akartam kockáztatni... Megfogtam a lány nyakát, s azt szorírta löktem a földhöz.
- A karó nem hat a hibridekre, kicsilány. – vigyorogtam büszkén.
Lehajoltam hozzá, s megszorítottam az állkapcsát.
- Ne is próbálj menekülni, nincs semmi esényed. – ráztam meg lassan a fejem, még mindig az állkapcsát szorítva – Megértetted? – néztem rá kérdő, de mégis fenyegető tekintettel.

- Csak bizakodtam, hogy ezzel lelassítalak, mondtam gyengén.
- Engedj el kérlek, megkaptad a vérem, most már tudtok hibrideket készíteni, csak engedj el.
- nem kellek én neked.
Tehetetlen voltam, a keze az arcomat szorította, vérveszteségben szenvedtem és szédülésben, nem volt számomra menekülés csak az hogy hamarosan meghalok, vagy fogva tartanak egy életre. Nem volt ki megmentse az életem most, nem volt ki mellettem álljon, egyedül maradtam, az éltem romba dőlt.. de nekem céljaim vannak és nem akarom, hogy Vámpírok, Hibidek, Boszorkányok, Vérfarkasak és még ki tudta milyen természet feletti lények, tönkretegyék a maradék életem.

Éppen Mystick Falls egyik utcáján sétáltam, Elenát kerestem.Megbeszéltük, hogy átjön hozzám de nem jött.Kezdtem félni, hogy valami baja esett, ezért elkezdtem keresni.A Grill felé tartottam amikor megláttam, hogy valaki a földön fekszik.Közelebb mentem, hogy megtudjam tudok-e segíteni.Borzalmas látvány volt.Tiszta vér volt szegény!De akkor ájultam el majdnem amikor megláttam...Istenem ez Elena!
-Elena Elena mi történt?
Megpróbáltam felsegíteni, de nagyon sok vért vesztett és nem volt eszméleténél.Valamit ki kellett találnom!Talán egy varázslat!Bár most tényleg nem jutott olyan eszembe ami jó lenne.Talán fel kéne hívnom Damon-t?Nem!Azt sem tudom hol van!Gondolkodj Bonnie Bennett!Eszembe jutott egy varázslat ami még a nagyi tanított.Enyhíteni tudtam a fájdalmát.Nem tudom ez most segíteni fog-e de, ha enyhítek a fájdalmán talán el tudom vonszolni egy kórházig.Elmórmoltam magamban ezt az igét.És vártam...Jaj csak legyen eszméleténél!
-Elena!Elena!Elena!Elena!Elena!Ébredj fel!Kérlek!