Karakterlapok

First topic message reminder :

[Ide kérem a Karakterlapokat!]
_________________________________________________________________________________________________
Elena Gilbert Admin

Név: Stefan Salvatore
Születési hely, idő: Virginia; Mystic Falls, 1847. november 5.
Kor: 164
Lakóhely: Mystic Falls
Faj: Vámpír
Foglalkozás: Diák..már amikor

Karakter jelleme:
Hol is kezdjük? Stefan eredetileg segítőkész, kedves, és jóakaratú vámpír.. volt. Mindenét feltette Elenára, ha kellett még önmagából is kifordult, csak hogy megvédje a lányt. Testvérét is próbálta "jó modorra nevelni", több-kevesebb sikerrel. Mindenkin segíteni szeretett volna, ott, ahol, és amikor tudott. Mindez tartott addig, míg Klaus meg nem törte. Kikapcsolta érzelmeit, és az emberi vértől eleinte teljesen meg volt kattanva. Most nem foglalkozik másokkal, kijött belőle az a régi Stefan, aki anno, 100 éve volt. Amolyan nem törődöm típus lett, és egyelőre úgy néz ki, az is marad.


Karakter kinézete:
Barna, rövid haj, és zöld szemek. Ez az első két dolog, ami feltűnik Stefanon. Átlagos 17 évesnek néz ki, aki nem tudja róla, hogy vámpír, nem is mondaná meg. Hófehér, kissé sápadt bőre van, de ez sem kifejezetten szembetűnő. Viszonylag izmos, és átlag magas.


Előtörténet/szerepjátékos hozzászólás:
1847. Igen, ez az az év, amikor megszülettem. Fiatalként szinte semmi különleges nem történt velem, Damonnal remek kapcsolat volt köztünk - igazi jó testvéri kapcsolat. Rengeteg móka, az akkori 'játékok', remekül megvoltunk. Aztán megérkezett Katherine. Árva lányként jött a panzióba, úgy döntött itt száll meg egy darabig. Vele jött még Emily, mint boszorkány -, persze mi ekkor még mit sem tudtunk Katherine vámpírlétéről. Én, és a bátyám is beleszerettünk -, legalább is azt hittük, hogy szerelem -, így kezdtek kialakulni kisebb nézeteltérések. Tudjátok, a szokásos, kié a nő, ki érdemli meg, kit szeret ő. e egyszer minden boldogságnak vége szakad - ez kezdődött a vámpírléttel. Szörnyű volt arra ébredni, hogy semmire nem emlékszel, és mégis, mindent sokkal erősebben érzel. Aztán rájössz, hogy elveszítetted azt, ami a legfontosabb számodra - a szerelmedet. Valahogy mégiscsak talpra kellett állnom, és tovább élni, hisz az, hogy vámpírrá váltam, azt jelentette, hogy örökké élnem kell. Eleinte nem tudtam ellenállni az emberi vérnek - rengeteg embert öltem meg, a hatalmas vérszomjamnak köszönhetően. A nevem az volt, hogy hasfelmetsző.. hogy miért, azt inkább nem taglalom..
A mészárlás részemről addig tartott, amíg meg nem ismertem Lexit. Ő megtanított, hogyan lehet érezni, miként tudok lemondani arról, ami eddig éltetett, és hogy létezik másféle élet. Itt szoktam át az állati vérre, és változtam meg jellemileg -, persze nagyon sok szenvedés árán. Később megmentettem egy fiatal lányt egy autóbalesetben a biztos haláltól. A szüleit már nem tudtam kihúzni a járműből, de őt még igen. Akkoriban már teljesen más voltam. ..

Név: Kol Mikaelson
Születési hely, idő: Sok száz éve már egy európai kis faluban
Faj: Original vampire
Kor: Miért is érdekel? Egyike vagyok az Ősieknek, ennyi elég...
Lalhely: Most éppen Mystic Falls-t szemeltem ki.
Apa: Mikael
Anya: Esther
Testvér(ek): Elijah, Finn, Niklaus, Rebekah.

Jellem:

A jellemem izgalmas és tartalmas. Legalább is én úgy gondolom, és amit én úgy gondolok, az úgy is van. Nem igazán érdekel más véleménye... Gondolom ezzel máris sok mindent elárultam magamról. Nemtörődöm típus vagyok, és ezen nem óhajtok változtatni. Kinézetemnek hála, az udvarlás, és a csábítás terén sincs egyetlen gondom se. Mondhatni egy önfejű srác vagyok, de ne hidd, hogy nem érzek... A felszín alatt, néha egy kis sajnálat is meglapul bennem. Nem sok.. de azért ott van. Szóval egy szónak is száz a vége, annak a tudatában köss belém, hogy mindezeket tudod, és azt is, hogy nem félek kitépni a szíved, egy rossz beszólás után.

Külső:

Sokan mondják, hogy Elijah-ra hasonlítok, de ők persze tévednek. Ő hasonlít rám.. Eléggé magasra nőttem, és mindig egy kis ördögi vigyor van a számon... A ruhák terén szeretem a mai divat ruháit, ami kényelmes, és egyben kihangsúlyozza izmos felsőtestem. Bár még kissé szoknom kell a mai öltözködési stílust, de el lehet nézni nekem, hisz egy évszázadig egy koporsóban pihentem...

Előtörténet/Szerepjátékos példa:

Süvítő szél fújt, a fákról hullottak a levelek, kint esett az eső. Kívánni se kívánhattam volna jobb időjárást. Ezer év egy koporsóban nem valami jó dolog, és nem is valami tágas. Most, hogy végre kiszabadultam, minden koporsót ami az utamba kerül szétverek.Minden új most nekem, főleg ezek a ruhák, nem ehhez vagyok szokva, bár be kell valljam, némelyik igazán tetszik.
Ezután elindultam egy kis sétára, hogy megnézzem, mennyit változott Mystic Fall-s. Nem most volt, hogy itt sétáltam, és már sok ideje annak, hogy ettem. Az evés alatt persze vérszívást értek, szóval ahogy tudok valami "zsákmány" után nézek. De először is, lemegyek az erdőhöz, megnézem ott mi változott. Feltéve ha van még erdő...
Ahogy odaértem, láttam, hogy legalább az erdő megmaradt. Igaz régebben szebb volt, de úgy látszik az idő vasfoga már mindenhol felütötte a fejét. Körülnéztem mindenfelé bár semmi mást nem láttam csak fákat. Nekem viszont ez is sok mindent jelentett. Egy két helyhez még pár sztorit is el tudtam volna mondani.
Ahogy a fák közt sétáltam, egy lányt pillantottam meg ahogy egy nagy kődarabon üldögél egyedül. Odamentem hát, megtudni, hogy ki is ő.
- Szia, ne haragudj, hogy megzavartalak az egyedüllétedben, de gondoltam bemutatkozok; a nevem Kol. Most jöttem nem rég ide a városba. - Láttam az arcán a meglepettséget, de udvariasnak kellett, hogy látszódjak, mert senki se állna szóba egy tuskóval.
- Szia.. az én nevem Alexis, és én is most költöztem ide nem rég. - Az arcára kiült a félelem.Mondjuk erre meg is volt az oka.. de ő ezt nem tudhatta.
- Mióta vagy itt kint az esőben? - Nem tudtam mást kérdezni, mert ugye fogalmam se volt mik történtek az elmúlt 100 évben.
- Olyan 1 órája kb, elszöktem otthonról írtam egy levelet, nem szeretek itt élni, és kellett egy kis magány, hogy eldöntsem merre tovább. - "Elszöktem otthonról.".. hmm.. ez pont jól jön most nekem.
Ezzel a mondattal a lány a saját életének vetett véget. Ugyan, hogyan terelődne arra a gyanu, hogy egy vámpír ölte volna meg a lányt, mikor az búcsú levelet hagyott, és elszökött?
- Ezen ne is gondolkodj, majd én segítek neked eljutni egy szebb helyre. - Ahogy befejeztem a mondatot, rávetettem magam a lány torkára, és finoman minden csepp vért kiszívtam belőle. Aztán persze eltüntettem a nyomokat, hogy senki se gyanakodjon.. nem akarom az egész rendőrséget felfalni....

Jelleme:
Szemtelen és bátor, Caroline erős és eltökélt, akár csak az anyja. Rendkívül hűséges és védelmező, ha a barátairól van szó. Természetesen van egy szerető és érzékeny oldala is. Annak ellenére, hogy magabiztos külseje van, sokszor elég bizonytalan. Mivel sikerfüggő a hibák néha összezavarják, és bonyodalmakat okoznak számára, amikkel később ügyesen megbirkózik. Szorgalmas, kitartó és maximalista. Jól őrzi a titkokat.
Régen naiv, beképzelt és önimádó volt. Bár most kevésbé nagyképű, még mindig hiszékeny, ezért könnyen be lehet csapni. Sokan előszeretettel ki is használják ezt.
Mióta vámpír lett jelleme nagyon sokat változott. Már nem az a szeszélyes kislány, aki volt. Sokkal megértőbb és valahogy felnőttesebben viselkedik. Talán ez azért van, mert más fényben látja a világot.
Erős akarattal rendelkezik, felelősségtejes és oltalmazó.
Mióta halhatatlanként éli mindennapjait jobban értékeli az életet.

Kinézete:
Caroline természetes szépséggel, átlagos magassággal és karcsú testalkattal rendelkezik. Hajszíne az évszaktól függően változik. A meleg, napos időkben hajtincsei világos máskor aranyszőkék. Bőre makulátlan és hófehér. A nagy, igézően kék szemei fölött szépen ívelt szemöldök keretezi szemüregét. Szempillái sűrűk, szintén szőkék, ám a szempillaspirál miatt feketéknek tűnnek. Formás, telt ajkai általában vörös vagy rózsaszín színűek.
Régen lányos ruhákat viselt, szép pólókat és szoknyákat. Az idővel a kinézete drámaian megváltozott. A nagyon lányos külsőből inkább természetes, nőies megjelenés lett. Egykor világos ruhákat hordott és mindig más volt a hajviselete, hogy passzoljon az öltözékéhez, de mióta vámpír lett belőle, inkább sötétebb színeket visel, de ettől függetlenül a természetes külsője megmaradt.

Előtörténet:
A lét rövid, de a boldog, egy életre szóló emlékek annál is rövidebbek.
Sajnos elég korán kellett szembesülnöm ezzel a ténnyel, és akkor sok minden megváltozott, többek között én magam is.
A Forbes családba születtem, anyám Elizabeth, apám pedig Bill, boldog házasságban éltek, legalább is azt hitték. Igazából nem vagyok biztos abban, hogy mind a kettőjük úgy vélte, a házassága normális és az égvilágon semmi baj vele, de anyám kétségtelenül így gondolta. Azonban csalódnia kellett, elvégre rá kellett jönnie arra, hogy az egész titkokon és hazugságokon épült. És ahogy általában lenni szokott, ha egy épületnek nincs stabil alapja, az összedől.
Nem sokkal később, nyolcadikos koromban, a szüleim elváltak, apám elhagyott minket. Mindig is tudtam, hogy anyám a férfi a családban, hisz általában mindent ő intézett, no meg sheriffként dolgozik, ami kifejezetten férfiaknak való munka, de arra sosem gondoltam, még fel sem merült bennem, hogy ez minden értelemben igaz. Apám egy férfi miatt hagyott el minket. Számára egy pasas fontosabb volt, mint én vagy anyám. Pedig tudta, hogy a családban őt szeretem a legjobban. Hogy apa picike lányának érzem magam, vele bármit megosztok, neki mindent elmondok. Tudatában volt annak, hogy fontos szerepet tölt be az éltemben, de úgy látszik ez mind nem volt elég nyomós ok, hogy ne menjen el és ne hagyjon magamra.
Teljesen összetörtem. Nem tudtam felfogni. Még ha egy nő miatt hagyott el volna minket, akkor talán megértettem volna, de így?
Sokat bánkódtam, úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban. Apám távozása nagy űrt hagyott bennem, ehhez kétség sem férhet hozzá, a lelkemet mardosta az üresség és a hiány érzete.
De ahogy mondani szokták, ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. Velem is ezt történt. Próbáltam magamban elásni a fájó érzéseket, tényeket, a csalódott Caroline-t és folytatni az életemet. Nagyon elszánt lettem. Mindenben jeleskedni akartam, el akartam foglalni magam, hogy ne legyen szabad időm, amiben az életemen gondolkozhatok. Nem láttam értelmét, hisz az csak visszarángatna a múltba, és nem hagyna élni.
Ahogy az idő múlt, azt hiszem, sikerült mégis csak a csúcsra jutnom, és az életem sínre került. Rájöttem, hogy nem csak nekem vannak problémáim, hanem a körülöttem lévő embereknek is. Ott volt például Elena, az egyik legjobb barátnőm. Ő autóbalesetet szenvedett, és elvesztette a szüleit. Az igazat megvallva azt hiszem, tudom, mit érezhetett, hisz én is elvesztettem az apámat, csak a különbség az volt, hogy Bill Forbes nem a Mystic falls-i temetőben feküdt, míg Elena szülei igen.
Elena visszatérésével egy új személy tűnt fel az életünkben. A fiút nem ismertem, ami elég fura volt, hisz igen népszerű vagyok, de már az első pillanattól kezdve kellett nekem. Stefan Salvatore igazán érdekes volt számomra, csak épp az volt a baj, hogy nem vonzódott hozzám, annál inkább Elenához. Rövid időn belül nagyon közel kerültek egymáshoz, míg végül össze nem jöttek. Nem tagadom, féltékeny voltam. Nem értettem, hogy nekem miért nem jön össze semmi, másoknak pedig igen. Csalódott voltam, de nem sokáig, ugyanis a városba egy újabb Salvatore érkezett, mégpedig Stefan bátyja. Őt is ugyanolyan helyesnek találtam, mint Stefant, csak benne volt valami plusz. Valami romlott, rossz, ami egy kicsit vonzóbbá tette a férfit, mint az öccsét.
Nem tudom, hogy mit gondoltam, de belementem ebbe a kis románcba. Talán, mert naiv voltam. Nem számoltam azzal, hogy egy ilyen ember csupán ki akar használni, míg egy reggel rá nem jöttem, hogy Damon micsoda, és hogy igazából mit szeretne tőlem. Nem nagyon ellenkezhettem, hisz általában megigézett minden egyes pillanatban, amikor megláttam. Szerencsémre - és az idősebb Salvatore sajnálatára - Elena észrevette a harapásnyomokat a nyakamon és Stefan cselekedett. Egy kis ravaszsággal sikerült Damont csapdába csalnia, és a Salvatore ház pincéjébe zárnia. Valamiért nem tudtam együtt érezni vele. „Nem is értem, hogy lehetek ennyire kegyetlen…”
És újra ott álltam. A legmélyebb ponton. Kezdtem úgy érezni, hogy az emberek csak azért barátkoznak velem, mert hasznuk származik belőle, ellenkező esetben max. rám néznek, de hozzám sem szólnak.
Na de, hogy ne legyen elég a bonyodalmakból ismét szerelmes lettem, vagyis nem tudom. Az elején nem igazán akartam bevallani magamnak, hisz a kiszemelt Matt volt, Elena ex-pasija. Az idő múlásával viszont megbizonyosodtam arról, hogy tényleg érzek valamit iránta. A vicces az, hogy ő sem akarta elhinni, köztünk bármi is lehet, de végül is rájött, hogy nem szabad elzárkózni, még a legabszurdabb dolgok elől sem.
A lét azonban olyan, mint egy sinus hullám. Egyszer le, egyszer fel. Soha nem áll meg, ha eléri a csúcsot, akkor sem.
Mikor az ember azt hiszi, hogy az élete nem változhat többet, akkor érik a nagy meglepetések.
Ha arra a kérdésre kéne válaszolnom, hogy mikor kezdődtek számomra a legnagyobb változások, bonyodalmak, azt hiszem, a helyes válasz az Alapítok bálja lenne.
Azon az estén valami furcsa történt a városban. Nem tudom, hogy pontosan mi, de a lényeg, hogy biztonságos helyre kellett mennünk, nekem, Mattnek és Tyler Lockwoodnak. Emlékszem, hogy beszálltunk Tyler kocsijába, és épp a hazavezető úton haladtunk, amikor szörnyű fájdalmai lettek, emiatt pedig elvesztette az uralmát a kocsi felett. Az utolsó, amire emlékszem, hogy a végtagjaim elnehezednek, elfáradok és körülöttem minden elsötétül. Mindössze ennyi emlékem maradt meg arról az éjszakáról.
A következő kép pedig az, hogy felriadok. Egy kórházi szobában vagyok, és meglepetésemre - vagy nem - nem egyedül. Az elsőt, akit megláttam, Elena volt. Megkérdeztem, hogy mit keres nálam, mire ő fura dolgokról kezdett el beszélni, mint például arról, hogy a neve Katherine és hogyha felébredtem, adjak át egy üzenetet a Salvatore testvéreknek, majd az arcomhoz szorított egy párnát. Megijedtem. Elkezdtem sikítozni, hadonásztam a kezeimmel, próbáltam levegőhöz jutni, de hiába. A párna túl erősen nyomódott az arcomhoz, míg végül ismét minden elhomályosodott és már nem éreztem semmit.
Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de amikor ismét felébredtem, iszonyúan furcsán éreztem magam. Nem tudtam, hogy hány óra van, no meg, hogy hol vannak a többiek. Kimentem a szobából és anyám után érdeklődtem. Miután a nővér felvilágosított, vissza akartam menni a szobámba, ám valami édeskés, csábító illatot éreztem, ami növelte a már amúgy is óriási éhségemet. A szagot követtem, ami egy zacskó vérhez vezetett. Nem tudom miért, de iszonyatosan megkívántam a tartalmát. Mivel a nővér rajtakapott, hogy mászkálok és megparancsolta, hogy menjek vissza a szobámba, nem volt más választásom, hallgatnom kellett rá, ám míg ő nem figyelt, elvittem a vért. Az ágyamban ülve a számhoz emeltem, majd elkezdtem inni. Elsőre hányinger kaptam az ízétől. Nem akartam elhinni, hogy képes voltam belekortyolni. A padlóra dobtam a zacskót, miközben öklendeztem. Ám, ahogy a vér lassan lecsúszott a nyelőcsövemen, jó érzés fogott el, és meg akartam ismételni az egész folyamatot. Felkaptam a padlóról a zacskót, és megittam a tartalmát, az utolsó cseppig. Így történt hát, hogy átváltoztam.
Az elején arra vágytam, hogy minél több vérhez jussak, ezért elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját. Megöltem egy embert, hogy csillapítsam a vérszomjamat. Óriási bűntudatot éreztem. Először tekintettem szörnyetegként magamra.
Ekkor döntöttem el, hogy nem hagyhatom, hogy a szomjúság vezéreljen. Meg kellett tanulnom uralkodni rajta. Kezdetekben szinte lehetetlen feladatnak tűnt, de az idővel, és a barátaim, főleg Stefan segítségével, sikerült megtanulnom uralkodni felette.
Matt-tel a dolgok nem működtek úgy, mint rég. Valami megváltozott. Sokat veszekedtünk, én pedig közel kerültem Tylerhez. Észre sem vettem, hogy mikor és hogyan. Szerintem az, hogy ő is akaratlanul megölt egy embert, amivel elindította a vérfarkasos átkot, mely rajta ült, kötött össze minket ennyire. Rájöttem, hogy köztem és Matt között minden már akkor romlott el, amikor átváltoztam - vagy inkább azután, hogy megharaptam az erdőben. Biztos vagyok abban, sokban befolyásolta a kapcsolatunkat az is, hogy el akartam taszítani magamtól, mert attól féltem, képes leszek bántani őt, de ha újra döntenem kellene, kétségtelen, hogy ugyanerre az elhatározásra jutnék.
Muszáj volt elválnunk. Mind a kettőnk tudta, hogy így lesz a legjobb.
Ahogy múlt az idő, egyre nagyobb vonzalmat éreztem Tyler iránt, és ő is irántam, így hát arra a döntésre jutottunk, hogy jó párost alkotunk.
Ismét boldog voltam. Reménykedtem, hogy most már nem lesz több bonyodalom, de azt hiszem, túl naiv voltam. A városba egy újabb ellenség érkezet. Egy ős vámpír, Klaus, aki mindennél jobban Elena halálát kívánta.
Az egyik dolog, amit nagyon bántam, az az volt, hogy Klaus rájött a megfelelő módra, amivel hibrideket hozhat létre. Sajnálom, hogy Tyler belekeveredett, és azt is, hogy soha többé nem kapom vissza az igazi barátomat. Tyler immáron Klaus rabszolgája, és akaratlanul is elvégzi a parancsait. Ennek köszönhetően pedig majdnem elvesztettem az életemet.
Még mindig nem bírom felfogni, hogy hogy volt képes megharapni. A szülinapomon. Aztán pedig egyedül hagyott az erdőben. Tudom, én parancsoltam meg neki, hogy tűnjön el, de legalább hívhatott volna valakit. Szerencsémre Matt megtalált és hazavitt.
Az ágyamban feküdtem, és az életemen gondolkoztam. Csupán 18 év, és ilyen kevés idő alatt mennyit kellett csalódnom. Arra gondoltam, hogy egyszer sikerült kijátszani a halált, és már így is egy élő halott vagyok. Amúgy sincs sok veszíteni valóm. Igen. Ilyesmikkel próbáltam nyugtatni magam, de nem igazán ment. Mélyen legbelül tudtam, hogy nem állok készen a halálra. Még élni akartam, attól függetlenül, hogy ennyi csalódás ért. Ekkor egy váratlan vendég lépett be a szobámba. Nem mondom, hogy megijedtem tőle, de azt sem, hogy örültem, amiért látom. Az első gondolatom az volt, hogy meg akar ölni, de ő… Teljesen más szándékkal jött el. Klaus azért látogatott meg, hogy meggyógyítson.
Nem tudtam, de nem is akartam ellenkezni, főleg azután, hogy egy csomó mindent felsorolt az életből, amire még kíváncsi lennék. Egyértelmű volt. Élni akarok.
Reggel, amikor felébredtem, megint egyedül voltam. Az éjjeli szekrényemen egy ajándék várt. Egy karkötő. Tőle. Klaustól.
Összezavarodtam. Nem értettem, hogy miért hagyott nekem ajándékot. Nekem? Nem is ismer...
Igazából fogalmam sincs, hogy érdekelt-e a magyarázat. Lehet, hogy erre nincs is. Ahogy sok mindenre nem kaptam választ. A lényeg, azt hiszem, hogy kaptam még egy esélyt, és bár a jövő titok, egyet már biztosra tudok. Ezek után jobban kéne vigyáznom magamra.

Születési név:Carryson Benson
Becenév:Car
Faj: vámpír
Életkor:356 (18 évesnek néz ki)
Család tagok; Anyja:Emilia Benson, Apja: James Benson
Előtörténet:

{Születésem:}

1656-ban születtem egy szép őszi napon.Egy kis városban láttam meg a napvilágot aminek szinte neve sem volt.Ezen a napon avagy október 20-án sajnos elvesztettem az Anyám így soha nem láttam.Az életem nagy részét csakis Apámmal töltöttem.

{1657-1660}
Elértem az egy éves kort.Apám egész gyermekkoromat elmesélte, hogy mi is történt.Négykézláb totyogtam, mit sem sejtve a világról ami körülöttem van.Ugyanis borzalmas világ volt, mindenféle bűnözés.Három éves koromra, már nagyjából már tudtam beszélni, de még nem folyékonyan.Megtanultam járni és gyönyörű kislánnyé cseperedtem.Kis göndö barna fürtjeim mindgi a szemembe lógtak Apám pedig nem tudott ellenük semmit tenni, hisz ő nem tudta megcsinálni.Ez a három év is gyorsan eltelt.

{1661-1670 avagy a tinikor kezdete}
Boldogan teltek az Apámmal töltött éveim mindig is úgy vigyázott rám, mint a szeme egyetlen fényére.Mikor 7 éves lettem próbáltam mindenben segíteni az egyetlen rokonomat.Ám amikor 14 éves lettem, elkezdődött a tinikor és Apukámmal egészen rosszul kezdtem bánni.Sokszor olyan szavakkal illettem amiket nagyon megbántam.Egyszer a szemébe mondtam, hogy utálom.Ez volt az amit a legjobban megbántam egész életemben és még ma is, ha rá gondolok görcsbe rándul a gyomrom.

{1671-1672 életem legrosszabb két éve, amikor minden megváltozik}

Egy idő után, kibékültem Apámmal és újra olyan volt, mint régen.Egy nap azonban minden megváltozott.Pontosan 1672. március 25-én hatalmas trauma ért.Elmentem, hogy élelmet keressek és mire hazaértem borzalmas látvány fogadott.Egy nő állt Apám előtt.Arca el volt torzulva, szemei vörösek, szájából pedig vér folyt.Apám vére.Egyszerűen nem tudtam felfogni amit láttam, voltak ilyen legendák de nem értettem.Vámpírok?

Biztos voltam benne, hogy az utolsó rokonomat is elvesztettem.A nő közelebb jött hozzám és én rettegtem.Balra döntötte a fejét, mint aki jól megnéz.Ezután láttam rajta, hogy valamin eltöpreng.Elharapta a csuklóját és a számhoz tartotta.Nem értettem semmit.Minden elsötétült.

{1673-1675 vámpírrá válás}

A vámpírnak sosem tudtam meg a nevét.Viszont én megértettem mindent, mert ő elmagyarázta.Mindenben segített.Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyenné válok.Örömömet leltem abban, ha embereket gyilkolhatok.Ráadásul örökre fiatal maradhattam.Viszont a napon járás először egy kis problémát jelentett de később kaptam egy nyakláncot ami segített.

{1676- a mai napokig}

Imádok vámpír lenni a mai napig.Sok embert kihasználok, de nem érdekel.Önző emberré váltam de ez sem zavar.Folyamatosan járom a világot és mindenféle őrültséget kipróbálok.Most egy új városba megyek Mystic Falls-ba ahol új embereket akarok megismerni.

Rebekah Mikaelson

Teljes név: Rebekah Mikaelson
Becenév: nem nagyon szoktak becézgetni, és nem is szeretném
Születési dátum:10. században valamikor
Átváltozás ideje: szintén a 10. században, körülbelül 21 évvel a születésem után
Faj: Vámpír
Nem: Nő


Play by: Claire Holt
Külső: Egy biztos, hogy gyönyörű vagyok, a többit meg majd kitalálod te magad is… Na jó, ha már így könyörögsz talán elmesélem, hogy is nézek ki. Magas vagyok és vékony, egy ezeréveshez képest elég jól tartom magam. Szemem kék, mint az óceán, a hajam pedig természetes szőke, nem úgy, mint a mai fiataloknak, akik csak festéssel érik el ezt a gyönyörű árnyalatot. Ennyi elég lesz, a többit majd kideríted magad.
Megjelenés: Amint látod, imádom a mai ruhákat, valamiért illenek hozzám, ahogy ma mondják, lehet, hogy egy kicsit ribancos vagyok, de engem nem zavar. Csak magas sarkúban vagyok hajlandó utcára lépni, abból is a nyaktörős fajtában. Tele van a szekrényem a lehető legrövidebb szoknyákkal, de azért egy pár farmer is akad köztük, bár az elég kevés. A hivatalos események végett van egy pár báli ruhám is, de a hétköznapokon inkább a miniszoknyákat választom.


Szeret: Szeretem megkínozni, azokat az embereket, akik ártanak nekem. A friss meleg vért, egyenesen az áldozat nyakából. A testvéreimet, amikor éppen nem zárnak koporsóba pár száz évre.
Utál: Nyáladzás, igaz szerel, unalom.
Félelmek: Hogy valaki talál valahol egy fehér tölgyet, és meg akar vele ölni, és hogy elvesztem a családom maradékát, is, de ha ezt elmondod bárkinek…
Személyiség: Néha azt mondják, undok vagyok és elviselhetetlen, szerintem csak ők gyengék és nem tudnak elviselni egy olyan erős személyiséget, mint én. Egyébként tény, hogy undok vagyok és a lelkiismeretem sem túl kifejlett, a bűntudatot pedig még csak hírből sem ismerem. Kivéve, ha mindez a családommal kapcsolatos, értük bármit megtennék, ők a legfontosabbak, de ez egy titok, ja és cinikus is vagyok, ha már itt tartunk, ez az egész családos dolog csak vicc volt.

Anya: Esther
Apa: Mikael
Egyéb hozzátartozók: Elijah Mikaelson; Finn Mikaelson; Niklaus Mikaelson; Kol Mikaelson; Henrik Mikaelson(meghalt)


Előtörténet: legalább 200 szavas szerepjáték példa vagy előtörténet
Megszülettem, jaj, mikor is? Nik? Merre vagy? Kéne a segítséged. Na végre, hogy itt vagy. Mikor születtünk? Mindig elfelejtem, annyira régen volt már. Pillanat írok, neki egy SMS-t úgy látszik, nincs itthon, biztosan valahol hibrideket gyárt.
Már válaszolt is, köszi, Niklaus ilyen pontossággal én is meg tudtam volna mondani. Szóval akkor 1000 meg egy pár évvel ezelőtt megszülettünk. Mind a hatan, igen tudom, amit már tudok erről a korról a hat gyerek rengeteg. De hát, akkor még ez volt a normális, édesanyánk Esther és édesapánk Mikael neveltek minket, egy faluban, ahol vérfarkasok is éltek. Minden teliholdkor elrejtőztünk előlük, hogy amikor átváltoznak lehetőleg ne legyünk útba, és életben maradjunk. De az egyik ilyen alkalommal az én sokeszű bátyám Niklaus és az öcsém Henrik kiszöktek. Nik meg tudta védeni magát, de Henriket megölték. Vámpírok és vérfarkasok közt az óta tart a háború. Igen, tudom elég kellemetlen, hogy mi robbantottuk ki a háborút. Köszönő, és utálkozó leveleiket, inkább ne küldjék el, úgysem érdekel bennünket.
Hol is tartottam, már emlékszem, ott, hogy Henrik meghalt. Szörnyű volt mikor megláttam a testem, mikor Nik visszahozta a faluba. Anyánk boszorkány volt, nem akart elveszíteni minket, ezért úgy döntött elmond egy bűbájt, ami megvéd minket. A naptól életet kért nekünk, a fehér tölgytől pedig, ami a falu közepén állt, hallhatatlanságot. Azonban egy kis hiba csúszott a tökéletes tervébe. Apánk aznap megölte Tatiát és a borunkba belecsempészte a vérét, utána pedig egyesével leszúrt mindannyiunkat. Ezzel megkezdtük az átváltozásunkat, mikor feléledtünk, áldozatot hozott, ezzel befejeztük az átváltozást.
Az elmúlt ezer évben, vándoroltunk és menekültünk apánk elől, vagyis csak az én drága Niklausom, de én vele tartottam. Aztán az 1920-as években, majdnem 100 évre bezárt egy koporsóba, csak, mert Stefant választottam, és nem őt. Valamennyire meg tudom érteni, valószínűleg én is ezt tettem volna, a helyében, de azt soha nem bocsájtom meg neki, hogy megölte anyánkat.

Név: Alexandra Saltzman

Kor: 24/254

Faj: vámpír

Tulajdonságaim: Csinos,barna haj, barna szem, a stílusom mindig változik szeretek öltözködni.. persze csak mértékkel. Tanításban és az életben is magasak az elvárásaim.

Előtörténet:
A szüleim európai főnemesek voltak. Abban a korban amikor én születtem még a szülő választott aki a gyermeke számára a párját. Sajnos az én szüleim rosszul döntöttek. Bár tény és való, hogy nem csak ők tehetnek róla hogy egy vámpírhoz adtak hozzá. A férfi eleinte udvarolt nekem és ez az akkori naiv kislány énemnek nagyon is imponált és természetesen beleegyeztem én is a nászba, csak később mutatta ki a foga fehérjét (a szó legszorosabb értelmében)
Egy ideig gyűlöltem azt akivé változtatott Mr Mikaelson. Legalábbis ha jól emlékszem a nevére.... Azóta sem értem mi volt a célja azzal hogy elvett engem, gondolom a családom befolyására volt szüksége, bár ezt nem tartom valószínűnek hisz elég lett volna megidéznie őket vagy ilyesmi.Egy év után nyom nélkül eltűnt az idő alatt persze mindenre megtanított amire csak szükségem lehet. Azóta rengetegszer nevet változtattam mindig úgy hogy még véletlenül se hasonlítson az eredetire.
De ez már régen történt. 3-4 évente költöztem új helyre és az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy tanuljak. Szerencsémre még első éveim egyikén összefutottam egy segítőkész boszorkánnyal, aki megajándékozott egy gyűrűvel aminek a segítségével képes vagyok a napon járni és egy plusz búbáj segítségével embernek tűnök mindaddig míg meg nem mondom az illetőnek hogy ki vagyok valójában. Most új tanárként kerültem Mystic Fallsba, ez egy olyan pont volt a térképemen ahol még nem jártam.Ez lesz az első alkalom hogy felhasználom az évek alatt szerzett tudásomat, puszta kíváncsiságból hogy milyen lehet dolgozni. Szerencsére a jómódú szülők mellett megtanultam a pénzemet kezelni így a befektetéseimnek hála még mindig van az örökségemből, de ennek ellenére fellengzős sosem voltam

(Ha valami hiányzik szóljatok nyugodtan javítok rajta)

Név:Nicole Smith
Kor:22
Faj:Vérfarkas
Család:
-Nővére:Lara
-Szerelme:David

Elötörténet:

1990 szeptemberében láttam meg a napvilágot, Richmond-ban. Soha nem szenvedtem hiányt semmiben, a szüleim igyekeztek mindent megadni nekem, és a nővéremnek - szerencsére módjukban áll szórni a pénzt. Körülbelül 8 éves lehettem, amikor Lara, a nővérem először bántott: - akkoriban orvosnak készült, és rajtam kísérletezett. Amikor mindezt elmondtam a szüleimnek, természetesen nem hittek nekem, hisz már akkor is huncut kislány voltam - a nővéremmel ellentétben, aki maga volt a tökély.
Lara terrorja folytatódott, és tinédzser koromban már dúrvább dolgokkal is próbálkozott, például összevágta a ruháimat, és megalázott a fiú előtt, akibe épp szerelmes voltam. Még mindig nem tudom, hogy mi oka volt, vagy van így bánni velem, de az biztos, hogy soha nem fogok neki megbocsájtani.
A szüleim 18 éves koromban mesélték el, hogy vérfarkas vérvonalból származok; és elég akár egy baleset is - amihez közöm van -, ahhoz, hogy én is vérfarkassá változzak. Próbáltam óvatos lenni, de a kíváncsiságom mindent felülmúlt. Valójában, meg akartam tapasztalni, hogy milyen vérfarkasnak lenni, de nem számítottam arra, hogy több hátránnyal jár, mint előnnyel. Átlagos este volt, legalábbis akkor azt hittem: - a fergeteges buli után a szokásos útvonalon mentünk haza, de rajtam kívül mindenki halál részeg volt, ezért én vezettem. Mivel kíváncsi és mozgékony vagyok, nem szerencsés a kormányhoz engedni engem. Sajnos későn vettem észre a férfit, aki átsétált az úttesten: - hirtelen elrántottam a kormányt, és a következő pillanatban már a mentőben feküdtem. Kiderült, hogy az egyik barátom életét vesztette a balesetben, amit én okoztam - szerencsére nem ítéltek el, de nem is volt szűkség a törvény által kiszabott bűntetésre, hisz beindult az átok, és minden egyes teliholdkor szenvednem kell.
Szerencsére nem voltam egyedül, hisz a szüleim mindenben támogattak. Nem sokkal később Lara is átváltozott - de a részletekről nem tudok semmit, nem nagyon érdekelt, hogy mi történik a nővéremmel; valamint arra is fény derült, hogy David, az egyik osztálytársam is vérfarkas, ezáltal a kapcsolatunk még szorosabb lett. Egyre többet jártunk át egymáshoz, s az együtt töltött idő alatt egymásba szerettünk. A kapcsolatunk maga volt a menyország; persze, voltak hullámvölgyeink, de mindig sikerült megoldanunk a problémát. Lara elkezdett gúnyolódni velünk, mert David és én egyáltalán nem hasonlítunk egymásra; David szerény, és visszahúzódó, míg én mindenkivel közvetlen vagyok, és szókimondó - de, az ellentétek vonzák egymást, ezt mi is alátámasztjuk.
A fordulópont akkor következett be, amikor a legkevésbé vártam. David időközben a híres Klaus megszálottjává vált, és eldöntötte, hogy Mystic Falls-ba költözik, és beáll hibridnek. Én egyáltalán nem támogattam az ötletet, mert a pletykák a hibridről az én fülemet sem kerülték el: - tudtam, hogyha átváltozik, David soha nem lesz már önmaga; az alkotójához fűző kötelék kényszeríteni fogja arra, hogy engedelmeskedjen.
A kapcsolatunk lassan megszakadt; időközben, több okból is Mystic Falls-ba költöztem: - az egyik oka Lara, akit már nem bírok elviselni; a másik pedig David - szeretném megtalálni, és rávenni arra, hogy van jobb megoldás is. Minden erőmmel azon leszek, hogy megállítsam; semmi kedvem egy olyan fiúval járni, aki egy félvámpír talpnyalója.

(Remélem jó lesz ! )