Város széli erdő

First topic message reminder :

JinxAliceHope és Damon

Ideje volt már egy kicsit kilazítanom a piás fejemet most hogy Katherine lelépet nincs ki feldobja a napomat a hülyeségével így hát magamnak kell játszó társat találni. Régen nem jártam már a várós szélén levő erdőben és a már nincs jobb dolgom akkor csak elnézzek oda ha szerencsém van társaságom is lesz de nagyon remélem nem egy vérfarkas mert nincs kedvem még egyszer megharaptatni magam. Ahogy beljebb lépkedtem úgy sötétült el a hátam mögött majd ahogy mentem megpillantottam egy lányt aki csak ott üldögélt az egyik romos házon majd elkezdtem felé lépkedni és egy kicsit jobban megismerni.
-Hey kislány. -mondtam a lánynak majd a mondat végén elmosolyogtam magam. -Te meg mit keresel itt ilyen későn már rég ágyban kéne légy. -feleltem oda gúnyosan majd mellé értem és a fülébe súgtam.
-Csak nem romantikázol ? -súgtam oda bájosan a fülébe

- A körbe vezetést szívesen elfogadom, hisz a hotelen és a főúton kívül még semmit nem láttam-még szerencse hogy drága boszimnak köszönhetően nem látszom vámpírnak, így áldozataim sem érzik első perctől fogva a félelmet, hogy valami nincs rendeben. Ez a lány jó lessz nasinak memóriáját meg legfeljebb módosítom- és persze maradhatunk itt is egy kicsit mesélhetnél erről a városkáról-vettem elő legangyalibb arcomat..

Ez a város nagyon jó igaz, hogy kicsi de megtalálod majd te is a helyedet! -mondtam és elmosolyodtam. Közben elgondolkoztam, hogy ezzel a lánnyal nincs valami rendben. Azonnal észrevettem az ujján a gyűrűt és megkérdeztem! Mindig hordod a gyűrűt? -kérdeztem kíváncsian. El gondoltatott, hogy én kérem, hogy maradjon erre meg nasinak néznek! hát ilyet gondoltam magamban inkább én nézhetném őt fincsi ételnek!

-Tizenévesen kaptam attól a férfitól akiről azt hittem, hogy ő a végzetem. De mint kiderült ez csak egy naiv kislány képzelgése volt. Azért hordom még mindig hogy emlékezzek rá nem lehetek már többé az a naiv gyerek. - Valamilyen szinten igaz volt perze nem a teljes igazság, de ahhoz meg senkinek semmi köze.-Azóta sokkat változtam és erősebb személyiségem lett ami részben neki köszönhető. -Fejetem be kissé elmerengve a mondandómat az ékszerről. - A városról meg én is remélem, hogy egtalálom itt a helyemet,hisz olyan kis hangulatos. Plusz csendes ami jó hisz eddig csak nagy városokban éltem.

Szóval tizenévesen kapta szerelmétől aki megtanította neki, hogy az élet nem játék gondoltam magamba! Ez tényleg megtörtént ez gondolkodtatott el a legjobban és hogy ezeket higgyem is el hát nem tudom ilyenkor el leptek a gondolatok. Néztem ki a fejemből mikor megszólaltam végre! Remélem, hogy minden jó lesz itt meg minden! -mondtam , hogy tereljem a szót és néztem az égre végre sötét lett már csak a csillagok ragyogtak!

Én is remélem hogy jó lesz itt, viszont kezdek fázni ,jól esne valami meleg.- Mosolyogtam rá .- Egyébként bocsi ha búnkónak tűnnék , de elárolod téged hogy hívnak? mert az kimarad- mondtam miközben elfordultam a város irányába jelezve hogy már indulnék

A nevem Adriane Chars de szólíts csak Adrinak! -mondtam és rá mosolyogtam. Tessék a pulcsim én nem fázok! -mondtam és vártam, hogy besötétedjen. Néztem az eget mikor végre meg jelent az első csillag! Téged hogy hívnak ? -kérdeztem vissza. Már indulni akart mikor megláttam a gyűrűjét a földön! Várj! -mondtam lehet hogy arra utalt, hogy marasztaljam. Odamentem és odaadtam a gyűrűjét!

Az én nevem Alexandra ahogy azt az imént is említettem- mosolyogtam rá. Kezembe adta a gyűrűmet ami nem tudom mikor eshetett le. Még szerencse hogy nem a napfénygyűrűm esett le, hanem az egyik bizsum. Ritka hogy ilyet hordok de ez nagyon megtetszett mikor megláttam a kirakatban. Bár csak hazugság volt hogy fáztam de elfogadtam a pulcsit. Vajon miért akar ennyire itt maradni? Én már kezdtem éhes lenni és otthon vár a hűtőben a vér ami egy kis melegítéssel majdnem olyan jó mint a friss, de azért még így sem a legjobb.

Értem! -néztem és mosolyogva szólaltam meg újra . Mikor meg láttam hogy nagyon ideges gondolkodtam vajon miért nem jutott hirtelen semmi az eszembe. Mikor végre beugrott minden éhes és sietne haza enni egy kis vért ekkor megszólaltam! Haza kis-érhetlek? -kérdeztem mosolyogva. Néztük egy darabig egymást én vártam a választ de nem jött. Ekkor megkérdeztem magamtól mit csinálok miért akarok haza kísérni egy másik vámpírt nem tudtam mi ütött belém de az ősi ösztöneim ezt sugallták.