mistick utca

utca

Volt választék bőven, én pedig kiválasztottam egyet a sok közül, vacsorám első fogásának. Odavittem Elena elé, majd mindkettőjüket egy sötét helyre vittem, a házak mögé. Az áldozat egy egyszerű nő volt, egyszerű kéréssel: "Kérem ne bántsanak!" Ezzel a mondattal beleharaptam a nyakába, s elkezdtem falni.
- Igazad volt. – álltam meg az evésben, véres szájjal, hosszúra meresztett szemfogakkal, Elenára nézve – Ez sokkal jobb, mint abban a nyomorult bárban piálgatni. – vigyorogtam a lányra, majd amikor egy csepp vér sem maradt az áldozatban, egyszerű mozdulattal arrébb löktem, s megtöröltem a számat – A holttestet, pedig majd elintézem. – mondtam a lány szemébe nézve.

- Ha Damon kell neked sem érdekel.. de ő jobbat érdemel nálad Kath..
Csak bámultam amint a vámpír kiszívja annak az ártatlannak a vérét.
De nem haragudtam a hasonmásomra érte.
- igaz milyen jó, ha egy kicsit senki sem mondja meg, hogy mit tegyél?
- Én is csak ennyit kértem, semmi többet. Nektek könnyű.. Vámpírként egyszerűbb a dolgod.. senki nem állhat az utadba .

A lány újra Damont kezdte védeni, de nem kifejezetten zavart.
- Lehet, hogy jobbat érdemel... – kezdtem a mondatot – De én is tökéletes vagyok neki. – folytattam, miközben a vigyort egy kacsintással fejeztem be, Elena felé.
Elena megpróbálta felém közvetíteni, hogy milyen nehéz dolga van egy embernek, egy vámpírral szemben.
- Bizonyám, hogy jó. – néztem a lány szemébe – De ezt ugyebár, nem mindenki teheti meg. – és újra megjelent az a bizonyos vigyor az arcomon.
- Ennyire vágysz arra, hogy vámpír légy? – kérdeztem – Hidd el, egy kezdő vámpírnak nehezebb dolga van, mint most neked. Kűzdeni kell a megélhetőségért... – néztem komoly tekintettel a lányra – De te örülhetnél... Ott van neked pár Superman, aki bármi baj van, megment. Nincs igazam? – néztem Elenára kérdő tekintettel.

- Nem tudom, hogy mire vágyom Kath.. nem tudom.. Igaza volt örülhetnék neki, de nem tudok..
- És akkor mi van? igen itt vannak nekem, de nem én kértem őket, hogy tapadjanak, mint a korong.. forgattam a szemeim..
- Ha nem lennének nekem akkor talán nem kötnék ki itt mutattam a grill felé..

- Méghogy nem tudsz? – vontam kérdőre – Tudnál, csak nem akarsz neki örülni. – vágtam a fejéhez.
A lány elárulta, hogy nem ő kérte a fiúkat, hogy törődjenek vele.
- De igen te kérted őket, csak nem szavakkal. Ha visszemlékszel, biztos találsz valamit a gondolataid közt, ami arra utal, hogy kívántad a jelenlétüket és a gondoskodásukat. – bólogattam a szemeibe nézve – De figyelj... ha zavarnak, nyugodtan passzold át őket. – vigyorogtam – Én imádtam, amikor mindketten engem babusgattak, és a kegyeimet lesték. – emlékeztem vissza.
Körülnéztem, és arra gondoltam, fölöslegesen álldogállunk itt a már szinte szürke holttest mellet. Újra megragadtam a lány karját, és kisétáltunk a házak mögül, majd elkezdtünk az utcán sétálni. Az emberek elég furcsán néztek ránk, főleg azok az emberek, akik ismerik Elenát, és tudják, hogy nincs ikertestvére. Na ők voltak azok, akik kétszer is utánunk néztek séta közben...

Furcsa volt mindenki számára, hogy két Elena járkál az utcákon nem tudod érdekelni.
- Talán mégis tudattam velük, hogy fontosak számomra,de nem kértem az életüket, az enyémért cserébe.
- Fontosak nekem .. tudom, hogy vámpírok, és hogy megtudják magukat védeni, de én feladnám magam mindegy melyikőjükről lenne szó.
- Talán még érted is.. ha hiszed, ha nem tudom hogy jó is tudsz lenni és nekem már megmutattad
- És ennek örülök.. néztem, az érthetetlen Kathra..

Elena magyarázkodni kezdett,a Damonös-Stefanos ügyben.
- Biztosan nem kérted az életüket, de szükséged volt rájuk... – kezdtem a lány szemébe nézve – Te is jól tudod, hogy voltak olyan helyzetek, amelyeket nélkülük nem vészeltél volna át. – mondtam.
- Elhiszem. És ezt most nem azért mondom, de tényleg tartozol nekik. – bólogattam, s elhúztam a számat.
Még én sem tudtam biztosan, hogy ezt el kellett neki mondjam, vagy sem... Na mindegy, már megtörtént. Ha baj lenne belőle, maximum megigézem.
A lány, úgymond megtalálta a jó oldalamat. Megint csalódni fog szegény...
- Nem akarok neked csalódást okozni, de ha én jó vagyok, annak a hátterében, valószínűleg van valami. – mondtam csalódottságot színlelve.

-Tudom hogy mindent okkal teszel, de emlékezz csak vissza.. amikor a sírban voltál, és én elvittem neked a könyvet amiben a családod volt, akkor kimutattad menyire is tudsz te emberi lenni.
- Lehet, hogy mégis jobb ha két dilis Salvatore vesz körül, de ez veszélyes játék, és ezt te is tudod.
- Nem értem ma mi van velem,én nem ez vagyok.. Nem vagyok egy..egy piás.. és soha nem hozott.. Köszönöm hogy nem engedtet hogy igyak.. Tudom nem miattam csináltad, de köszönöm, és azt sem értem miért vagyunk ennyire barátságosak egymással, de mindegy is!

[/center]

- Iiigen... – mondtam unalommal a hangomban – Azok voltak a rosszabb napjaim. – vigyorogtam.
- Igen, tudom. – bólogattam immár komoly arckifejezéssel.
Elena elkezdte mesélni, hogy ő nem ilyen, és nem szokott inni, és megköszönte nekem, hogy nem hagytam inni, s a többi... Kezdtem már unni az egyhuzamos dumáját, de már ígyis majdnem elaludtam.
- Nos... szívesen, de eltaláltad, hogy nem miattad teszem. – magyaráztam – A kapcsolatunkon pedig változtathatunk... – emeltem meg a szemöldököm, ördögi vigyorral az arcomon.

- Mondjuk megfog és megölsz? .. zseniális ötlet.. Gondoltam végig amint megölne a hasonmásom..
- Úgysem tennéd meg.. tudom , mert akkor örökre elveszítenéd a fiúkat Drága.. Értem... Bármire képesek.. és most nem vagyok nagyképű.. tudom.. ahogyan te mondtad..
- Drága Kath. Elavultál , nem kellesz senkinek, már mindenki unja a kis játékaidat.. hát nem veszed észre ?
Tudtam ezzel felidegesítem de csak nem lehetünk puszipajtások..

Elena a kedvesről átváltott idegterhelőre. Már korántsem volt olyan, mint körülbelül egy perccel ezelőtt. Talán elszivárgott belőle a a pia, és rájött, hogy mi nem vagyunk puszipajtások.
- Megölni... téged? – néztem a lányra kérdő tekintettel – Én annál okosabb vagyok. – vontam vállat.
A lány felhozta a témát, hogy miért nem ölöm meg, de miért tagadnám, igaza volt.
- Ebben teljesen igazad van, de helyesbítek: már csak Damon képes érted bármit megtenni. – mosolyogtam gúnyosan.
Elena elkezdte a nevemet szőnyeg alá seperni, de ez senkinek sem megy egykönnyen. Hisz mégiscsak én vagyok az a bájos Katherine.
- Méghogy nem kellek senkinek? – nevettem fel – Amúgyis, mindig megkapom, amit akarok. Rájöhettél volna. – vigyorogtam.
- Mi történt veled, Elena? Az előbb még annyira hízelegtél nekem, most meg már gúnyolódsz? Bár igen... én is ilyen lobbanékony voltam 18 évesen. De rég is volt az! – gúnyolódtam, ahogyan ő is tette velem.

- Tudom , hogy van benned emberiség, de ezt várod el tőlem amit az imént mondtam .. és tudom, hogy Stafan elhagyott.. , de nem tud már érdekelni..
- De ha Damonnak köztem vagy közted ént választani.. tudná mit kell tenni! és bízom benne hogy jól választana..
- Kath.. akinek a maszkodat mutatod.. a bájos, roszliskányt .. annak kellesz de egy olyannak akinek most mutatod magad annak nem kellenél.
- Damon már csak a múlt miatt érez valamit, de ő azt már csak szórakozásnak veszi.. Kath.. NEM CSAK TE TUDSZ JÁTSZANI fogtam magam kiemeltem a táskámból egy karót és a hasába szúrtam..
- Látod.. téged is érhetnek meglepetések...
[/quote]

A lány nagyon próbálkozott, hogy megmutassa, nekem is van jó oldalam. Szerintem ő is nagyon jól tudja, hogy nincs igaza, de már jól ismerhetjük Elenát.
- Jó... nem érdekel: legyen igazad. Tegyük fel van bennem emberiség. És? – kérdeztem, elhúzva a számat – Elhiszem... – mondtam gúnyosan.
- Igen, valószínűleg téged választana, és jól mondod: hozzám már csak az emlékek fűzik. – vontam vállat – Amúgy meg találhatnék bárki mást helyettük. Ugyanazt eljátszhatnám velük, mint a Salvatore testvérekkel. Miért gondolod, hogy ennyire kell nekem ez a két fiú? – kérdeztem ismét.
- Jól van, Elena... mondj csak amit akarsz. Rád bízom. – mondtam, érdeklődésemet elveszítve.
Elena hirtelen mozdulattal elővett a táskájából egy karót és a hasamba szúrt vele. Próbáltam azt az oldalamat mutatni, hogy nekem nem fáj és nem is érdekel semmi. Megmarkoltam a karót és egy gyors mozdulattal kihúztam a hasamból.
- Már megedződtem. – vigyorogtam Elenára, s megráncigáltam a karját – És hogy ezt miért teszem? Te adtál nekem rá bátorságot és úgymond engedélyt. Semmi esélyem a Salvatore fiúknál, úgyhogy miért járnék a kegyeikben? Ennyi erővel meg is ölhetnélek. – kacsintottam a lányra.

Elindultam a Grillbe inni egy italt mikor az utcán láttam hogy Kathreni és Elena veszekedtek. Egyenest oda sétaltam hozzájuk hogy meg hallgassam min is folyik a vita mikor láttam hogy Elena egy karót szúrt a Kathreni hasába.Vampirsebességel ott termettem.
-Elena te meg mit csinálsz ? -csoda hogy birt állni a lában
-Na jo gyere haza viszlek. néztem a lányra
-Katherine te meg csinálj valamit a sebbedel mert még össze vérzed a járdat és nem örülnének a takaritok.-néztem rá félig mosolyogva- Utána megfogtam Elenat aki nagyon akadélyoskodott.
-Gyerre már Elena megigézlek ha nem fejezed be -mondtam viccelve és meggyőződve neki-

Damon azonnal ott termett elletünk, elkezdett ráncigálni ami nem nagyon tetszett de aztán elmentem vele, és otthagytuk Katherinet .
- mindig tudod, mikor kell megjelenned, de nehogy azt hidd azért jöttem el veled, mert féltem az igézéstől pillantottam félmosollyal a vámpírra.
- Kath.. kikészített, és ittam is tehát, jobbnak láttam, ha eljövök..
- Mikor lesz ennek vége ? pillantottam vámpírra ismét és elé álltam, ezzel invitálva, hogy megalhasson. Maga válla felett átpillantva láttam, hogy Kath közeledik felénk ezért elfintorogtam.
- Jajh.. ne könyörgöm..

A nagy veszekedés közepén a hősies Damon szakított minket félbe. Persze rögtön elráncigálta Elenát, nehogy megsérüljön. Damon inkább azt javasolta, hogy csináljak valamit a sebemmel, mert nehéz lesz feltakarítani, de ahelyett, hogy segített volna nekem kihúzni a karót, a humorával próbált hódítani. Csodálatos...
- Könnyű mondani. – szóltam gúnyosan a fiú felé, akinek a kezei között, Elena karja volt, s úgy próbálta eljuttatni az utca másik oldalára.
Damon és Elena egyszerűen fogalmazva otthagyott engem, de nem hagytam magam. Gondoltam idegesítem őket egy kicsit, de amikor közeledtem hozzájuk, láttam, hogy egyikőjüknek sincs valami jó hangulata, ezért csak lazán elsétáltam mellettük.
- Nyugalom... – mondtam vigyorral az arcomon – Nem akarom megzavarni a csodás, mesebeli beszélgetéseket. – folytattam immár nevetve, s kecsesen folytattam az utam a búvóhelyem felé.

Elena megijedt mikor kozeledet felenk Kathrine, de figyeltem a szemem sarkábol mikor sarkon fordult és elindult vissza felé.
-Van egy szagod Elena nem tudom hány pohárral ittál. -mondtam neki vigyorogva-
-Mégis mi volt az inditékod hogy ennyire le idd magad csak nem Stefan ? mondtam gúnyolódva
Mennet kőzben elértünk Elena házához. Bent Alaric a kanapén horkolva aludt

Hosszú útról jöttem. Egészen Bostonból, megállás nélkül. Igaz, kocsival, de akkor is fárasztó, több órát egy kocsiba betuszkolva lenni.
Megérkeztem a célhoz. Itt vagyok Mystic Fallsban. Tartok egy kis pihenőt mielőtt, még szállást keresek magamnak. Kiszálltam és egy nagy levegőt szívtam. Friss volt, nem olyan, mint a Bostoni szmogos levegő. Csöndes városkának tűnt, vagy lehet nem az, csak egy nagyváros után azért kicsit más idecsöppenni. Gondoltam egyet, nézelődni kezdtem, amikor, véletlenül nekimentem egy férfinak. -Oh, bocsi! Nem akartam, véletlen volt! -mentegetőztem.

A grillbe indultam inni egy italt mikor az utcán nekem jött egy lány.
-Nézz az orrod elé!!! .... Feleltem neki -Mikor rá néztem megdöbbentem egy kicsit mert Elenara és Katherinere hasonlított de tudtam hogy nem Kathrine mert ő nem kérne elnézést Elena meg még alszik.
-Te meg ki vagy ? had találgassak vámpír vagy és amint látom méghozzá Petrova családból való mondtam neki
-Miért jöttél Mystic Fallsba ? kérdeztem érdeklődve ?

Egy kicsit megdöbbentem a válaszán. Azt hittem, hogy udvariasabban fog válaszolni.
-Ööö... Jó. Máskor jobban figyelek. -válaszoltam neki, ugyanolyan flegma stílusban.
-Tessék? Új vagyok itt. Éppen nézelődtem és nem figyeltem, ezért mentem beléd VÉLETLENÜL. -hangsúlyoztam ki ezt az egy szót. Mindenki ilyen mogorva itt? Akkor jobb, ha pár napon belül eltűzök innen. -Charlotte. Charlotte Petrova. -nyújtottam neki egy kézfogásra a kezem. -Gondolatolvasó vagy. Honnan tudsz ennyit a Petrovákról, hogy egyből kitalálod, mi vagyok? -érdeklődtem én is tőle.
-Új életet kezdeni. Azért vagyok itt. -világosítottam fel. Valahogy megbékéltem már ővele. Nem tudtam rá haragudni. Jó képű volt, sexi és azok a kék szemek... Mindegy. Vissza kell térnem a földre, nem ábrándozhatok róla ilyen gyorsan, hisz' még azt sem tudom ki ő.
-És téged, hogy hívnak?

-A nevem Damon........Damon Salvatore mutatkoztam be neki
-Nem mindenki mogorva csak a legjobbak feleltem -neki dicsekedve-
-Szerintem maradhatsz nyugotan az emberek itt úgy mondjam elég barátságosak.
-Nem, ...nem vagyok gondolat olvasó de ha meztelenül‎ akarsz látni csak szólj -Feleltem vigyorogva neki-
-Viszont ismerek két hozzád hasonló személyt az egyik még hozzá vámpír is a másik meg ember. -feleltem neki-

-Áh, Damon... -ráztam kezet vele. -Csak nem olasz vagy? Mármint a Salvatoreból gondolom. -érdeklődtem.
-Hát... Rendben. Még nem ismerem ezt a várost, sem az embereit, de nagyjából megnyugodtam, ha azt mondod, normálisak. -rántottam vállat, mosolyogva.
-Meztelenül? -erre már felkaptam a fejem. Milyen jó, hogy még csak öt perce vagyok a városban és máris vetkőzni akarnak nekem. Ez jó érzés, hogy Damonnek egy szempillantás alatt, felkeltettem az érdeklődését. -Hmm, vonzó ajánlat, Damon. -kacsingattam.
-Két hozzám hasonló személyt? Ők gondolom a hasonmásaim. Tudtam, hogy ők is itt tartózkodnak, ezért is jöttem Mystic Fallsba. -mondtam végre el a teljes okot, az ideköltözésemmel kapcsolatba.

-Nos gyere fizetek egy italt és egy kicsit megismerkedünk egymással na mit szólsz ? -húztam fel a szemöldököm
-Na mit szólsz ?

-Nem rossz ötlet. -kacsintottam.
-Induljunk! Legalább jobban megismerem a várost és persze téged. -mosolyogtam és elindultunk.