Mystick Grill

[Mystick Grill]
_________________________________________________________________________________________________
Elena Gilbert Admin

Beültem a Grillbe mert már fájt a fejem otthon, azt remélve, hogy találkozom valamelyik barátnőmmel, vagy esetleg Damonnal , sajnos senki nem volt ott akikre számítottam, ezért leültem a pulthoz, és kértem egy Wiskeyt , tudom ez ez menet lesz magamnak , de 18 vagyok, már nem érdekel ki mit mond . Mat nagyot nézve hozta ki nekem a Wiskeyt amit egy csapásra lehajtottam , és kértem még egyet . Már szóra nyitotta volna száját, hogy szerinte elég volt egy is de nem érdekelt felfúttam az ujjamat jelezve hogy inkább hozza. Hideg szellő jött be a Grill ajtaján ezért odanéztem, hogy nem e akarja valaki bezárni az ajtót, erre egy kellemetlen személy állt az ajtóban, vigyorogva. - Jaj ne suttogtam magam elé és a pultra hajtottam a fejem, közben megérkezett a Wiskey -m .

- Tudod, pont leszarom mit gondolnak Damonék , már kivagyok velük is . Miért nem mész és inkább és verd szét valaki másnak a piás perceit, tudod eléggé kivagyok, és nem érdekelsz te se és senki ezen a nyomorult világon, vágtam hozzá a szavaimat, majd szolt Matnek hogy kér ős is Wiskeyt majd inkább mégis elküldte azzal hogy jó lesz az enyém is kecsesen mozgott az italommal a kezében majd ügyet sem vetve hogy "Én majd kifizetem szöveg" kértem egy másikat magamnak.
- Tudod mit. most az egyszer hasznodat vehetném, igyuk le együtt magunkat.. húztam fel a szemöldököm a hasonmásra nézve

A lány csak szépen félretett minden ügyet és a fejemhez vágta, hogy őt már nem érdekli senki és semmi. Szerintem igenis táplál érzelmeket, csak ezután a kitudja hány pohár pia után, neház felismerni. Főleg őt ismerve. Miután megittam a whiskyjét, ő lazán kért egy másikat.
- Matt. – szólítottam fel a fiút – Jobban teszed, ha nem hozol neki semmit. – néztem a szemébe, majd felhúztam a szemöldökömet.
Miután megbeszéltem Mattel a dolgot a lányhoz fordultam.
- Nem érdekel senki és semmi? Na ez azért túlzás. – bólogattam fura tekintettel – Nem tudom, hogy eddig mennyit ittál, de mostmár nem fogsz többet, az biztos. – mondtam komolyan – Holnapra tuti megbánnád és siránkoznál rajta, úgyhogy inkább köszönd meg, hogy nem hagylak inni. – folytattam a mondanivalóm.
Elena előrukkolt egy újabb ötlettel: Igyuk le magunkat együtt! Nem engedhettem neki, de nem a kötelesség miatt. Szerettem volna tenni valami dícséretre méltót, hogy a Salvatore testvérek legyenek büszkék rám, hisz az egyikőjüket még mindig szeretem.
- Nem! – mondtam egyértelmű válaszként – Én leiszom magam, te pedig csak nézed. Vagy ha úgy tetszik, haza is mehetsz, de te nem iszol többet! – adtam a lány tudtára.
- Szóval Matt... nekem még egy pohárka whiskyt. – vigyorogtam.

- Nem érdekel Kath, még csak egy pohárral ittam , kérlek .. kinek ártanál ezzel? - Amúgy mintha Damonnal nem ittam volna le magam úgy csinálsz..
Csak egy szabad napot kérek, semmi többet csak egyet,egy nyomorult napot, veled még ne volt olyan hogy csak egy külön napot kérnél magadnak ?? Ami nyugisan tellik és senki nem szol bele a dolgodba ?
- Ne légy ennyire önző .. és mit képzelsz, hogy csak úgy megigézhetsz akár kit ? Hát rosszul hiszed drága hasonmásom ,
- vagy velem , vagy te magad sem iszol..
- egyáltalán mióta akarsz te ennyire foglalkozni velem ?

Elena nekem esett... szóval igencsak megártott neki a whisky. Szinte könyörgött nekem, hogy ihasson.
- Csak magadnak ártassz vele. – magyaráztam a lánynak – Nem, nem csinálok úgy, csak Damon egy seggfej. Tudhatnád... – csendesedett el a hangom.
Elena úgy csinált, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg a játékát, amit kért. Egyetlen szabadnapot kért.
- Egy nap... – kezdtem a mondatot felemelt szemöldökkel – Te azt hiszed, hogy egy nap. – mondtam hatásszüneteket tartva a szavak között - De abból a napból nagyon nehéz egy másikat csinálni, ha már belekezdtél. Érted, Elena? – kérdeztem végül – De igen, nekem is voltak olyan napjaim, de nekem nem volt senkim, hogy megállíthasson. Egyedül voltam. – magyaráztam elcsukló hangon.
Ahogy látta, hogy nem úgy mennek velem a dolgok, ahogyan ő szeretné, úgymond bekeményített.
- Igen, önző vagyok, de ez nem a valódi része. Nem ez az önzőség. – néztem a lány szemébe – Amúgy meg eszem ágában sincs megigézni bárkit is. Ez nem egy olyan szituáció. Matt is jól tudja, hogy neked nem ezt kellene tenned. – magyaráztam.
A lány választás elé állított, de megoldottam a helyzetet.
- Ha van kedved megnézni, hogy hogy szívom ki valakinek a vérét, és ahogy jóllakok, akkor nem iszom alkoholt. De ahhoz, hogy elfolytsam az éhségem, alkoholt kell innom. Szóval? Te döntessz. – vontam vállat.
- Hogy mióta? Nem tudom... De hidd el, nem miattad csinálom. – nyugtattam a lányt gonoszan.

- Kath.. Damon nem seggfej te vagy egy önző ribanc. És tudom, hogy mindent Stefanért csinálsz mindent, de akkor meny Klaus után érte drágaságom..Mert engem már nem érdekel Stefan.. nem érdekel .. felőlem össze is jöhettek.
isigen.. inkább szívd más vérét mint piálj a régi Kath.. kel a mostani.. uncsi.. jegyeztem meg felhúzott vállal, majd felálltam a pulttól.

Kezdett sötétedni, és félig eldöntöttem, hogy abbahagyom a piálást...
- Aha... értem. – bólogattam vigyorogva – Lehet, hogy egy önző ribanc vagyok, de ha már rámragasztottad ezt az önző jelzőt... nem érdekel. Miért is érdekelne a véleményed, hisz önző vagyok. – tekergettem a hajam az ujjaim közé, miközben a lánnyal beszélgettem.
Elena előjött a Stefanos dumájával, ami félig- meddig igaz is volt, de még én sem tudtam pontosan eldönteni.
- Hé-hé-hé... Hova sietsz? – állítottam le a dumálásból – Ki mondta neked, hogy én csak Stefan miatt teszem, és hogy nekem Stefan kell? Nem kizárt, hogy Damon a célpontom... – emeltem meg a szemöldökömet – Tudod... amíg Stefan utánad koslatott, Damon rólam álmodozott. – tartottam egy kis hatásszünetet – Emlékszel még? – vigyorogtam a lányra.
A lány hirtelen döntésére, azt mondta, hogy inkább szívjam ki más vérét, minthogy őt zaklassam. Én sem gondolkoztam sokat, hisz már besötétedett, szabad volt a pálya. Megragadtam Elena karját, s gyors léptekkel kiráncigáltam az utcára.

-Foglalj helyett -mondtam neki
-Mit kérsz inni ?
-Na és miért is keresed a hasonmásaidat ha megakarod ölni az emberi hasonmást felejtsd el a védelmem allat ál vámpírt nyúgotan ki nyirhatod -mondtam össehuzot szemöldökel

-Köszönöm. -mondtam, majd leültem a székre.
-Nem szeretnék berúgni, meg most amúgy sem tudnék, mert hulla fáradt vagyok. Csak egy pohár vizet. -mondtam ki végül.
-Eddig eszemben sem volt megölni egyiket se. Nem ismerem őket, ezért ítélkezni se ítélkezhetek felettük. Így a vámpírt sem tehetem el láb alól, hiába szeretnéd. - vontam vállat, egy féloldalas mosollyal. -És miért utálod őt annyira? -kérdeztem Damont. -Ugye engem nem szeretnél megölni? -kacsingattam rá, miközben az asztalra tett kezét simogattam.

Meglepet hogy nem ölni jött Mystic Falls-ba ha nem új életet kezdeni. Meg mondom itt biztos új életet fog kezdeni.
-Rendben. Egy víz és egy whisky lesz . -Szóltam a pincérnek
-Hogy miért utálom őt legyen most annyi elég hogy már egy pár szór már át vágót nagyon csúnyán-Mondtam neki és a szemébe néztem.Mi előtt feltehetem volna a következő kérdést meg hozták az italt is.
És észre vettem hogy a kezemet simogatja mikor meg kérdezte hogy őt nem akarnám meg ölni e csak annyit válaszoltam hogy.
-Ha jó kislány leszel nem foglak. Mosolyogtam féloldalasan
-És honnan jössz hány éves vagy ? Láttam hogy még mindig simogatja a kezem mondtam is magamban ki akar kezdeni velem de nem szóltam semmit had legyen egy jó napja na és persze nekem.
-Hol száltál meg ? kérdeztem tőle miközben az italomat ittam

-Oh, de ezt ő élvezi, hogy másokat szekál? -kérdeztem Damont. Úgy látom, ebbe a lányban is megvan a Petrova tűz.
-Hát... nehéz lesz, de megpróbálok jó lenni. De csakis a te kedvedért! -húztam széles mosolyra a szám.
-Szerintem, te hozzám képest, gyerek vagy. Amúgy, 778 éves vagyok és orosz származású, de évszázadok óta Bostonban éltem. -rántottam egyet a vállamon. Azt vettem észre, Damont nem zavarja a simogatásom, sőt még élvezi is, de ha azt gondolja, hogy egy ribanc nőszemély vagyok, aki öt perc után rámászik valakire, és utána eldobja, akkor téved. Valahogy Damon iránt én nem csak egy ilyen, futótűz szerű érzelmet érzek, hanem sokkal többet, amit remélem ő is észrevett már. Egyszerűen, 500 év után, ő az a férfi, akit sokkal, de sokkal jobban szeretek, mint a többi kis "játékszert".
-Még sehol sem. Viszont szerintem, egy hotelban fogok. De mi ez a nagy érdeklődés a szállásommal kapcsolatban? -kacsintottam és én is beleittam a vizembe.

Leparkoltam a kocsit a Mystic utcába, kiszálltunk belőle, majd elindultunk a Grill felé. Én mentem elöl, hisz Liza még nem ismeri erre a járást. A természetéhez képest Liza jól bírta, hogy nem ő van elöl a középpontban. Amikor beléptem a Mystic Grill ajtaján, először Damont pillantottam meg. Mellette ült Elena is... de várjunk csak, valahogy mégsem elég Elenás. Elindultunk feléjük, majd ahogy közeledtünk, észrevettem, hogy ez biztos nem Elena. Vámpír szaga volt... Ő is kicsit megdöbbent, amikor meglátott engem, de különösebben semmit nem csinált. Eldöntöttem, hogy rákérdezek ki ő, de először köszönök. Ne nézzen már ennyire izének...
- Heló... – üdvözöltem őket, de leginkább csak az ismeretlen lányt figyeltem – Ki vagy te? – húztam össze a szemöldököm, miközben rákérdeztem.
Sejtettem, hogy ő is egy hasonmás, de a koráról fogalmam sem volt. Még réges-rég hallottam egy Charlotte nevű lányról, akit szintén Klaus üldözött. Valahogy sejtettem, hogy ő lesz az...

Már kezdtem élvezni, hogy senki sem zavar minket, kettesben lehetünk. Végre, talán ő is rájön, hogy érzek valamit iránta. De nem sokáig tartott az örömöm. Két lány lépett oda hozzánk és az egyik... mintha tükörbe néztem volna. Gondolom ő az egyik hasonmásom. Csodálkoztam, hiszen teljesen úgy nézett ki, mint én, de nem tudtam neki örülni, mert elrontotta a beszélgetésünket. A tenyerembe tartottam a kezem, úgy köszöntem nekik.
-Ööö... Sziasztok. -akadozott a szavam, nemcsak a rossz időzítéstől, de a hasonlóságunktól is.
-Charlotte Petrova. -nyújtottam a kezem. Szerintem már halott rólam, hogy én vagyok az eredeti Petrova stb, stb... -És te? A vámpír vagy az ember? -kérdeztem tőle.

-Lehet hogy élvezi hogy szekálhat de nem érdekel én is ezt teszem vele.
-788 éves vagy ahozz képest jól tartod magad. -viccelődtem vele egy kicsit.
- Csak kíváncsi voltam hol szállsz meg. Feleltem neki
Kezdtem élvezni hogy senki nem zavar senki nem hív, és láttam Charlotten hogy be jövök neki nem tagadás Édes vámpír vagyok. De akkor oda lépet Katherine és még egy valaki.

-Nagyon jó időzítés Katherine . néztem rá és aztán egy pillantást vetettem a mellette lévő lányra.
Szakítottam félbe Charlotte és Katherine bemutatkozását
-Be gyógyult a sebed Katherine ? kérdeztem érdeklődve tőle
-Te meg ki vagy kérdeztem Katherine mellet álló lányt ?

A lány is üdvözölt, majd elárulta a nevét. Láthatólag ő is nagyon meg volt lepve... Visszakérdezett, hogy engem, hogy hívnak.
- Katerina Petrova... – válaszoltam mosolyogva – Újabban Katherine Pierce. – javítottam ki magam – És a vámpír vagyok... – mondtam vigyorogva.
Az ismerkedésünket Damon szakította félbe, de sebaj... ahogy elnézem, lesz még időnk ismerkedni.
- Tudom, Damon. – vigyorogtam féloldalasan, miközben az egyik szemöldökömet felemeltem.
A sebem iránt is érdeklődött, mintha nem tudná, mi lesz a válaszom.
- Ne aggódj értem, begyógyult. – vontam vállat gúnyosan.
- Látom meséltél rólam Charlotte-nak is. - néztem Damon szemébe.

-Áh... Akkor te vagy az idősebbik. -állapítottam meg. Legalább már az egyiket megismertem.
-Milyen seb? -kíváncsiskodtam, hisz' honnan is tudhatnám? Ma érkeztem.
-Igen, Damon mesélt rólad, de nem sokat. -mosolyogtam és közelebb ültem Damonhoz.

-Ne reménykedj nem vagyunk még olyan viszonyba hogy aggódjak érted Katherine -Mosolyogtam neki egyet.
-Igen meséltem mert 3 egyforma személy már furcsa egy kicsit -Vigyorogtam Katherine-re
-Tegnap volt egy kis dulakodás a két hasonmas közt és Katherine járt pórul. -Válaszolva a kérdésére.
Eszembe jutott Elena is a beszélgetés közben hogy mit csinálhat vagy még mindig alszik e, szerintem az utolsó megyek is mindjárt meglátogatom mert a beszélgetésünk elromlott Charlotteval hogy jöttek Katherinék de majd folytatom egy másik helyen, ha szerencsém van akkor Elena velem álmodót és általába szerencsém van.Még Kellene folytasam a keresést az én drága bátyám után

-Hát... akkor jó, ha nem történt semmi komoly. -mosolyogtam Katherinere bólogatva.
Katherine és Damon nagyon belejött a beszélgetésbe. Ebből talán már veszekedés lesz? Nagyon úgy néz ki... Mindegy, én abból szeretnék kimaradni. Csak kapkodtam a fejem a szavaikon, mert nem ismerek én itt még semmit, se senkit. A beszélgetésükhöz sem tudtam sokat hozzászólni csak a vizemet kortyolgattam és az asztal alatt megfogtam finoman Damon kezét.

-Csak tud Katherine nem élted volna meg a mai napot ha Elena-nak valami baja is lett volna. -Mondtam neki összehuzot szemöldökell.-
Megnéztem a telefonomat és gondoltam el ugrok Elena-hoz meg nézni mit csinál. Elraktam a telefont és mosolyogtam Charlotte-ra.
-Most mennem kell Charlotte remélem késöbb összefutunk várj itt a számom 0747454282 mutattam neki.
-Hivj fel ha magányos vagy,vagy ha csak várost akarsz látni. Mosolyogtam szemébe
Most megyek remélem még összefutunk. Álltam fel az asztaltól és Charlott kezét megcsókoltam közbe a szemébe néztem.
-Szia




Folytatáson a Gilbert házban

-Máris? -kérdeztem szomorkás hangnemben. -De persze menj csak, ha dolgod van. -törődtem ebbe bele, majd leírtam a telefonszámát.
-Feltétlenül fel foglak hívni. -kacsintottam. A kézcsókjára egy széles mosollyal válaszoltam. -Biztos, hogy összefogunk még futni. Ilyen könnyen nem tudsz lerázni. -nevettem és elköszöntem tőle. Hosszasan néztem után, ahogy kimegy a Grillből, lehet feltűnő volt, főleg Katherinnek, de engem nem zavart. Aztán visszaültem hozzá beszélgetni, de csak egy kicsit, mert még ma, van hátra vagy ezer dolgom, amit meg kéne csinálnom.

Katherine legelőször a korom felől kérdezett.
-778 éves vagyok. -válaszoltam egyszerűen, mintha csak azt mondtam volna, hogy 18. -És te? Gondolom, egy jó 200 évvel fiatalabb vagy, mint én. -lehet, jól saccoltam, de lehet, hogy nem. Az biztos, hogy neki is köze volt Klaushoz.
-Hogy kerültél Mystic Fallsba? Mert, az egy kicsit furcsa, hogy mind a három hasonmás, ebbe a városban tartózkodik. -mosolyogva érdeklődtem felőle.