Salvatore Nappali

[Salvatore Nappali]
_________________________________________________________________________________________________
Elena Gilbert Admin
[/url]

Be vallom kicsit goromba voltam Katherinel de már másodjára rontja el a napomat. Ki töltöttem a whisky-t két pohárba az egyiket oda adtam Katherine-k majd le ültem mellé és át karoltam.
-Ma egy szokványos nap van le számítva a két új személyt aki a városba jött Charlotte és a másik aki veled volt
-Gondoltam hogy most nem fogsz segítséget kérni. -néztem rá és mosolyogtam el magam-
- Az gondoltam hogy jól érzed nálam magad de nem hittem hogy ennyire.
-Szívesen vigyázok hisz az ex csajom vagy- vigyorogtam a szemébe.
-Vissza térve mit gondolsz Charlotte-rol ki is volt veled bent a Grillben mert a nevét nem árulta el. -Néztem rá érdeklődve.

-100 éves vámpírtanonc ? kérdeztem meg újra nem rossz lehet hogy ismer de én nem emlékszek rá
Aztán el lökte a karom és a combomra ült és azt kérdezte hogy mire készülök, én meg rá fektetettem a kanapéra.Na végre kezd valami izgi lenni ezen a napon mondtam magamba.
és megkérdeztem.
-Na és te ? ne hogy azt mond hogy azért vagy itt mert unatkoztál a barátnődel is el iszogathatnád az estét.

-Most ha lehet ne beszélj. feleltem vissza neki és tovább csókolgattam
Levetem az ingemet és tovább csókoltam az ajkát és a nyakát. A nappaliban egyik faltól a másikhoz csaptuk egymást. Nem gondoltam volna hogy az aki el rontotta a napom az fogja fel javítani de egye fene nem ellenkeztem. Mikor mán untam az ide oda lökdösődést vámpír sebességgel fel vidtem Katherinet a szobámba.

(Folytatás Damon Szoba)

Ahogy jöttem le a lépcsön nem is figyeltem miket mondd Kath ahogy le értem a nappaliba ki öntöttem magamnak egy pohár italt
és le ültem a kanapéra eszembe jutott Charlotte hogy tegnap nem is hívott fel tegnap meg kellene keresnem. Elena se hívott fel mit derített ki Charlotterol, mi van ezekkel eggyikse hívna fel meg fogtam a poharat és a kandaloba vágtam, olyan mérges lettem mind kettőre. Kath vagy 40 perce a fűrdöben van mikor meg halotam hogy jön le a lépcsőn.
-Csak hogy kész vagy már kezdtem abban reménykedni hogy el is tűntél. -Mondtam neki idegesen aztán megint ki öntotem egy pohár italt magamnak az elöző pohár, néhány darabjai a szőnyegen voltak. Aztán eszembe jutott Stefan is hogy merre lehet mit csinálhat.
-Stefan-rol nem hallotál semmit. -Kérdeztem Katherine-t, aztán megint el öntött a méreg hogy mindent nekem kell megcsinálnom és a falhoz vágtam a poharat.

-Szerinted mi lehet a bajom ? néztem rá Kath-re
-Stefan le lép már 1 hónapja nem ad hírt magáról kell vigyáznom Elena-ra hogy lenne csapolja a vérét Klaus mert még fel állit egy hibrid sereget és ugye azt is nekem kell el intéznem mert más nem bírja. -fordultam a kandalo felé-
-Stefan is el tűnik inkább mint hogy itt maradna és segítene el intézni Klaus-t
-Miért fordult meg a szerepem ? eddig én voltam a rossz testvér most meg eljátszom a jó szuper hőst.
-Asszem el tűnök én is egy időre még nem jártam Madridban. -fordultam meg és néztem Kath-re-

-Nem érdekelt sosem hogy neked melyik én nem tetszik. -néztem a lányra
-Miről akarnál ? -kérdeztem a lánytól kicsit meg nyugodva.
Katherine le húzott maga mellé a kanapéra nem ellenkeztem és le ültem melléje nem akartam veszekedni vele így is mérges voltam. Aztán el határoztam hogy el utazok Madridba és egy ideig nem térek vissza.
-Velem jössz Madridba ? -kérdetem tőle-
Ott egy ideig nem talál rád Klaus. -mondtam a lánynak-

- De igen... Valamikor még érdekelt. – mosolyogtam a szemeibe nézve.
A férfi kérdő tekintettel nézett rám, majd megkérdezte, hogy miről szeretnék beszélgetni.
- Igazából, nem tudom. – nevettem el magam – Csak jó veled beszélgetni. – vontam vállat vidáman.
Damon nem ellenkezett, amikor magam mellé húztam, csak hagyta, hogy irányítsam.
Meglepetésként ért, amikor Damon megkérdezte, hogy vele megyek-e Madridba.
- Én... – mondtam meglepetten, és alig jutottam szóhoz – ...nem tudom. – mosolyogtam – De, ha tényleg azt szeretnéd, hogy menjek veled, szívesen elkísérlek. – s e szavakkal angyali mosoly ült az arcomra.

-Most nem tudnék semmiröl beszélgetni ebben az álapotomban.
-Csak beszélgetni jó velem az este valahogy nem beszélgetünk inkább el siklotunk annál a résznél. -vigyorogtam a lányra
-Nem szeretném csak jól jönne a társaságod. -mosolyogtam Katherine-re- . Mi előtt fel raktam volna a következő kérdést eszembe jutott Elena hogy ö mit fog szólni vagy gondolni de nem érdekelt a legfeljebb jobban meg utál. Majd el lesz a boszi barátjával meg a Caroline-al ha meg nem az már nem az én dolgom.
-Akkor el jössz velem Madridba ?

- Akkor változtass az állapotodon. – mondtam mosolyogva, hisz nem akartam, hogy még komorabb legyen a légkör – Hogyan segíthetnék ebben? – kérdeztem vigyorogva.
- Igen, igazad van... Akkor helyesbítek: nem csak beszélgetni jó veled, de én azt is szeretek. – nevettem.
Végre elkaptam egy mosolyt Damontől...
- Örülök, hogy a társaságomra vágysz... – mondtam viszonozva a mosolyt.
Damon, végül komolyságra átváltva tette fel újra a kérdést, én pedig örömmel igent mondtam.
- Igen. – mondtam szinte sikoltva a boldogságtól, majd megöleltem a férfit – Mikor indulunk? – csatoltam végül a kérdést vigyorogva.

-Nem változtatok rajta én így szeretem magam. -Néztem a Lányra. Aztán mikor azt mondta hogy igen eljön velem szinte refelexböl megölelt ebben a pillanatban Kath gy viselkedet mint egy 12-éves kislány akit elvisz az apukája a vidámparkba.
-Most azonnal. Feleltem gyorsan a lánynak ahogy ki mondtam hogy "Most azonnal a pillanatban el felejtettem Elena-t szintem megszűnt létezni számomra nem kötött semmi Mystic Fall-hoz maradjak.
-Megyek ki állok a kocsival. -feleltem a lánynak-
-Így jössz ? nem búcsúzol el atoll az Elizabeth-töl ? kérdeztem meg Katherine-t

A Nappaliban hagytam Kath-et míg ki állok a kocsival.

(A garázs felé menet)

Katherine azt válaszolta hogy el jön velem Madridba szinte el is múlt a haragom amit a többiek milyat éreztem de nem
gondoltam meg magam hogy maradjak Mystic Falls-ba. Nem érdekelt semmi hogy mit hagyok hátra ja és hogy kit hagyok védtelenül ha Stefan le léphet akkor én meg miért ne lépjek le nem vagyok ház őrző kutya nem is búcsuzom el Elena-tol mert megint csak el kezdene sírni azt meg nem akarom hogy össze sírja a pólóm. Ki álltam a kocsival és el gurultam a be járatig közben nyílt az ajtó és ki lépett Katherine
-Kész vagy ? -kérdeztem a lánytól-
-Indulhatunk ?

~ Elena & Damon ~

Csak halhattam ahogyan mondja , ő nála ez nem válik be , és ahogy elhallgattam nem is jutok elég hamar haza a saját ágyamba, aztán jött Stefannal így is volt elég bajom , de ő még mondta őt is na ezzel már nem akartam foglalkozni , gondoltam majd otthon elbeszélgetek vele mivel nem akartam , hogy még egy baleset is bekövetkezzen. Kiszáltam a kocsiból őt meg sem várva mentem az ajtó felé és nyitottam be az óriási nappaliba , a meleg volt be ami nagyon jól esett . Az egyik kanapénál megáltam és vártam , hogy jöjjön be.
- Mond neked muszáj mindig Stefannal jönnöd ? kérdeztem ingerülten.
- Szerinted nincsen elég bajom .. ezzel a sok természet feletti lénnyel , meg minden , tudom Stefan elhagyott .. de ez épp eléggé fáj nekem nem kéne mindig az orrom alá dörgölnöd , hogy nekem mi milyen volt Stefannal .
- Kérlek amíg itt vagyok ne is említsd előttem . OKÉ ?
- Inkább keres nekem egy szobát ahol alhatok , de nekem a kanapé is jó , csak hozz takarót. mosolyogtam rá , mert nem igazán volt kedvem a veszekedéshez csak ezt közölni szerettem volna vele.
- Nincs kedvem Stefan ágyában aludni .. túlságosan emlékeztetne mindenre , és csak rontana az itt lévő napjaimon . Majd fogtam magam és leültem a kanapéra.

Miután megérkeztünk kiszálltam a kocsiból Elena durcás volt hogy felhoztam Stefan-t neki. De hát ez van szokja meg hogy én nem vagyok Stefan akinél mindent elér amit akar. Gyorsan berontott a napaliba és a kanapénál akart ki oktatni már kezdtem meg bánni hogy ide hoztam a lakásba.
-Még 1 perce vagy itt és már kezded a szemre hányást ezt jobb lenne befejezni nem ? -néztem a lányra majd elébe lépkedtem.
-Tudod nekem is elég bajom van vele -és a lányra nyomtam az ujjam-
-Persze kérésed parancs most az egyszer. -mosolyogtam el magam.
-A szoba milyat ne aggódj az enyémbe fogsz aludni hogy kényelmes legyen. -gúnyolódva mondtam el neki-
-De én is mondok neked valamit ezt a parancsoló hangnemet fejezd be elvégre velem beszélsz nem valami barátnőddel. néztem a lányra mérgesen és indulatosan.

Damon is ideges lett ezért volt néhány gúnyos megjegyzése, de igaza van , inkább meg kéne köszönnöm , hogy vigyáz rám.
- Ha bajod van velem miért törődsz velem ? Ha ekkora probléma vagyok számodra ?
- A kérésemet nem parancsnak szántam , és nem fogok a szobádban aludni , nem vágyom a kényelemre , nem vagyok Miss királykisasszony aki arra vágyik .
- Vedd úgy , hogy nem is mondtam semmit, rendben ?
- És tudom , hogy igazad van , de én mindig is ilyen voltam ha te meg tudtál változni , lehet egyszer én is megtudok majd .

Nagyon mérges lettem Elena-ra hogy még alig van itt de már ki kezd vissza se kellet volna jönnöm ebbe a tetű városba.
-Azért foglalkozok veled mert szeretlek csak alig vagy itt és már fel idegesítesz. -mondtam Elena-nak és már az a rész jött volna hogy poharakat vágok a falhoz de valami visszafogott.
-Nem ? -kérdeztem a lánytól. -Mégis úgy jön le bárhogy tagadod.
-Rendben. -feleltem a lánynak majd a maradék pohár darabokat kezdtem össze szedni amit még régen csináltam
-Visszatérve az ágyra 2 választásod van. vagy a szobámban alszol vagy lent a pincébe ajánlom hogy jól dönts. -néztem a lányra dühösen majd a levegőt is gyorsan vettem.

Nem nagyon érdekelte amit mondtam ős a törött pohár felszedésével bajlódott . Lehajoltam és inkább segíttettem összeszedni neki a darabokat.